VII. Nacionalista Sporttábor - A nyár leghosszabb hétvégéje
Immár hetedik alkalommal rendeztük meg a Nacionalista Sporttábort, amelyet nem véletlenül nevezünk az nyár leghosszabb hétvégéjének.
Arról, hogy a szervezők mit gondolnak róla, és milyen szándèkokkal szervezik a sporttábort már sokszor írtunk (ezekről az elmúlt évek beszámolóiban bőven lehet olvasni ITT és ITT). Idén azonban arra gondoltunk, hogy a szokásos képgaléria és videó mellé a résztvevőket kérjük meg, hogy írjanak az élményeikről, és ezekből kiragadott részletekkel adunk számot a VII. Nacionalista Sporttáborról.
„A sporttábor egy olyan hely, ahova az egyén először talán izgatottan, lelkesen megy, vágyva a próbatételre, a kihívásra. Viszont itt kötöttségek várják, betartandó időpontok, elvégzendő feladatok, illetve vállalja azt is, hogy ebben a pár napban meg fogják neki mondani, hogy mit csináljon.
Az egyik éjszakába nyúló beszélgetésen került elő, hogy ilyenkor sokszor felmerül az emberben, hogy minek csinálom én ezt, és minek is vagyok itt. A válasz többrétű, egyrészt képes vagyok rá, végig tudom szenvedni magam ezen az ideiglenes kellemetlenségen, ami most habár fáj, de tudom, hogy el fog múlni és a javamat szolgálja; illetve azért mert ez szükséges ahhoz, hogy meghaladjam önmagam és eggyel előrébb lépjek azon az úton, ami a kiválóság felé vezet.
Fontos az eszünkbe vésni, hogy minden, ami szenvedéssel jár igazából csak az adott pillanatban tűnik legyűrhetetlennek, kimerítőnek, de valójában csak egy apró kellemetlenség a megannyi közül, amiket már rég magunk mögött hagytunk. Abban a pillanatban meg, mikor már nem fogjuk érezni, mert túl jutottunk rajta, csak a győzelem édes örömére tudunk majd gondolni. Lehet, hogy ez csak egy kisebb győzelem, de a kis győzelmek adják meg az erőt a nagyobb kihívások vállalására, amik legyőzése a meg nagyobb nehézségek leküzdését teszi lehetővé. Ezért nem lehetünk restek, mikor az élet valamilyen szenvedést, nehézséget gördít az utunkba. És ha igazán eltökéltek vagyunk, akkor mi magunk keressük a nehézségeket, a szituációkat, ahol szenvedhetünk, amik által erősebekké válhatunk.
A sporttábor az ilyen embereknek szól, akik keresik a lehetőségét a jobbá, és többé válásnak, mert nem elégedtek meg azzal, amit kaptak. Mert mindenki több lehet, mint ami, de ahhoz először szükséges, hogy szenvedjen. A szenvedés elutasítása valahol a meneküléssel és a gyengeségbe való beletörődéssel egyenlő.
Visszakanyarodva a minek is csinálom kérdéshez: sokszor átfuthat a fejünket azokat látva, akik csak az élvezeteket hajszolják az életben, hogy nekik jutott a jobbik rész és láthatóan milyen jól elvannak. Azonban ahogy azt említettem már, ők majd elszenvedik a passzivitásuk következményeit. Törekedjünk arra, hogy életünk végén Pállal mondhassuk: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam.” (2Tim 4-7)"
(Á)
"Vannak, akik a hétvégét otthonuk kényelmében vagy esetleg a strandon töltötték. Mi, a Nacionalista Sporttábor résztvevői, nem így döntöttünk. Hátrahagyva a kényelmet, mind megérkeztünk a találkozó helyszínére, ahonnan közösen indultunk vonattal. Amikor leszálltunk, már túrázásra készen, teljes felszerelésben voltunk.
Egy kellemes erdei séta után megérkeztünk a szállásra, ahol időt kaptunk lepakolni és átöltözni. Ezután irány a sportpálya, ahol a már megszokott reggeli bemelegítő edzés és egy birkózó/BJJ edzés várt ránk. Ezek után vacsora következett, majd esti előadás, hideg zuhany és alvás.
A napok korán kezdődtek: minden reggel bemelegítés, majd délelőtt és délután is edzés vagy túra, este pedig vezetett beszélgetés. Szombat este azonban éjszakai túrára indultunk, aznap a szabadban aludtunk, ki több, ki kevesebb sikerrel. Mikor vasárnap reggel visszaértünk, még egy utolsó félnapra összeszedtük az erőnket, és részt vettünk egy utcai önvédelmi edzésen is.
Hazaindulva szinte mindenem fájt, leégtem, és volt pár lila foltom, de boldog voltam. Jó volt a komfortzónámon kívül is lenni. A hét során ilyen szintű összetartást és bajtársiasságot szinte soha nem tapasztaltam. Ez a tábor is maradandó élmény volt. Köszönöm a szervezőknek a munkájukat és a lehetőséget. Jövőre találkozunk!"
(D)
"Köszönöm szépen a meghívást, és a fordítást. Abból a három évből, amikben részt vettem a Sporttáborban, ebben az évben volt a legjobb helyszín számomra. Nagy ház, hideg vízzel, egyedül a dombokban és az erdőben. Olyan érzésem támadt, mintha egy 30-as évekbeli elit laktanyában edzenénk, szóval nagyon tetszett.
Remélem, jövőre találkozunk!"
(V, visszatérő csehországi résztvevőnk)
"...Jó érzés volt látni, hogy egy év alatt mennyit változott az állóképességem, a felkészültségem és a kitartás bennem. És ezt teljes mértékben a tavalyi sporttábornak köszönhetem, mert az volt az első kis láng, ami felébresztett engem, és adott egy példát a sporthoz való hozzáállásban. De nem csak a sportban. Az életem minden részében igyekeztem ezt a hozzáállást megélni, így elmondhatom, hogy a munkámban is maximális kötelességtudattal teljesítek, leszoktam a dohányzásról, és nem fogyasztok már egyáltalán alkoholt. Szóval mindenkinek azt kívánom, hogy merítsen inspirációt és motivációt egy-egy ilyen embert próbáló dologból, mert sosem lehet tudni, hogy mit hoz fel belőlünk mélyről. Amikor a test fizikai fájdalmat érez és elmegy a határig és azon egy kicsivel túl, akkor a szellem feljebb emelkedik. Én ezt nagyon megértettem a sporttáborok alatt. Nőként nem érzem azt, hogy a férfiak teljesítményéhez kell mérjem magam, ám nőként is ugyanúgy kötelességem önmagam fizikai kapacitásából a legmagasabb szintet kihoznom. Nem lehet kivételezni vagy kifogást keresni.”
(J. egyetlen hölgy résztvevőnk)
"…Nagyon élveztem ezt a sporttáboromat is, és nagyon örültem hogy eljöttem. Az élmények, tapasztalatok és bajtársak akiket/ amiket szereztem ez a tábor alatt teljesen megérte. Új helyeken jártam ahova nem hiszem, hogy elmentem volna, ha nem jöttem volna el ebbe a sporttáborba. Jövőre nagyon megpróbálok jönni, de ha lesz lehetőségem, akkor tuti, hogy fogok! Köszönöm a szervezőknek a tökéletes szervezést, és a résztvevőknek a tökéletes hangulatot!”
(Cs.)
"Hát én is hozzáfűznék pár gondolatot. Először is én is nagyon örülök, hogy veletek lehettem (és annak is,hogy teljesítettem)! Másodsorban,pedig külön ki kell, emeljem ismét az ételt, ugyanis, ahogy Napóleon mondta: ,,a hadsereg a hasával menetel". Nos N. a lehető legnagyobb mértékben eleget tett ismét,hogy ez teljesüljön. Ahogyan Jani fogalmazott, bennem is megfordult a kérdés: ,,miért vagyok itt"? Ugyanakkor a társaság,a csapatszellem és néhol a kilátás kárpótolt a ,,fáradozásokért". Az esti előadások is jól sikerültek,különösképpen tetszett,hogy a ,,közönség" is be lett vonva a témá(k)ba. Meg kell említenem az edzéseket is, amelyek nélkül nem kerekedett volna ki a tábor és talán a táborozók közötti kapcsolat sem alakult volna úgy, ahogy. Mindent összevetve csak egyet tudok mondani: köszönöm!
Remélhetőleg jövőre is tudunk találkozni!"
(T.)
"Szàmomra minden jól sült el. Az erdei éjjeli életet még szoknom kell. Alvàsmegvonàsnak nem volt utolsó. Érdekes, hogy 3x minimum sikerült túllendülnöm olyan holtpontokon, hogy azt hittem elàjulok. Köszönök mindent a szervezőknek, meghívott edzőknek, előadóknak mindent. Jövőre mindenképpen megyek, màr csak a jubillàlàsom miatt is. Az az utàni kérdéses csak. A beszàmolóba mindenféleképpen írja bele az illetékes a bögöly-invàziót. Ahogy tavaly a denevérek, idén ők voltak az új élmények az életemben ilyen közelségben és mennyiségben. A "lokésön" pedig fergeteges volt. …”
(A)
"Fantasztikus volt! Minden pillanatát élveztem a sporttábornak, én mint „hobbi teremgyúrós” megéreztem azt, miben kell javítanom, és ezt a tábornak köszönhetem. Nekem is voltak pillanatok, hogy minek vagyok itt, de amikor odajöttek hozzám a bajtársak hogy bírod, menni kell, csináld, mint ahogy a szervezők is folyamat mondták már meg is érte. Az esti beszélgetések pedig aranyat értek, a kaszárnyahangulat meg csak dobott mindenen.
Külön 10 csillagos értékelés a kajára.
Remélem, ha úgy alakulnak a dolgok jövőre is jövök!"
(J)
Légió Hungária
