Festung Budapest - 2023 VIDEÓ + KÉPGALÉRIA
Mint az ismert az idei Becsület Napja alapjaiban tért el az eddig megszokottaktól. Eddig ahhoz voltunk hozzászokva, hogy a legnagyobb akadályt a rendőrség és a hatalom gördítik elénk, 2023-ban azonban minden megváltozott.
A váratlan események már február 9-én kezdetüket vették, amikor Mozgalmunk egy közismert tagját Lipták Tamást érte sikertelen támadási kísérlet Budapesten az antifa részéről. Lipták az alábbiak szerint számolt be a történtekről Telegram csatornáján:
Szóval itt vannak. Az elmúlt években is sokszor lehetett hallani, hogy az antifa külföldi segítséggel oldaná meg a Becsület Napja elleni fellépést. Néhány aktivista meg is jelent évről évre, hogy minket fotózgasson, néha egész jó képeket készítve.Ma azonban szintet léptek. Épp a Nyugatiban szálltam fel az egyik Debrecen felé tartó vonatra, amikor észrevettem, hogy egy fiatalember állt meg a peronon és a vonat irányába fotózott. Ilyet máskor is láttam, nem nagyon érdekelt. Fél perc múlva egy ellenőr kinézetű lány (?) társaságában szállt fel, aki egy paprikaspray-t vett elő és az arcomba próbálta fújni. Nem sikerült, a nagyja mellé ment, majd elszaladtak. Természetesen utánuk futottam, akkor láttam, hogy nem ketten, hanem vagy tízen vették fel a nyúlcipőt a Nyugati bejárata felé.Bár, egyik sem szólalt meg, de a társaság ruháiból, illetve a fellépésükből arra következtetek, hogy nyugat-európaiak voltak. A hazai antifa ilyet nem tud és nem is merne megtenni.Kissé talán humorosan előadott bejegyzésem korántsem vicces. Tőlünk nyugatabbra számtalan példát láttunk arra, hogyan nyomorítanak meg nacionalistákat ezek a patkányok jelentős túlerőben, aki pedig védekezik, évtizedekre börtönbe kerülhet nagyon könnyen.Nem gondolom, hogy előre megtervezett akció volt ez részükről, inkább a véletlenek összjátéka. Elég sokszor megosztják a fotóim szélsőbaloldali oldalakon, ez a társaság pedig valószínűleg pont most érkezett meg a városba. Viszont mindenképp figyelmeztető jel kell legyen ez mindenkinek!
Azóta sajnos tudjuk, hogy magyar, német, olasz és valószínűleg osztrák, illetve görög antifák a hétvége során számos támadást hajtottak végre nacionalisták ellen. A cselekményeket összefoglalása és kezdeti konklúziók levonása tekintetében az alábbi videót ajánljuk figyelmetekbe, melyben Mozgalmunk vezetőségi tagja Incze Béla és Lipták Tamás nyilatkoztak a Magyar Jelennek.
Az eseményeket bővebben a Magyar Jelen által szervezett beszélgetésben, illetve az NZónaPodcast aktuális adásában fejtette ki több érintett szervezet vezetője.
Mozgalmunk egy közleményt is megfogalmazott a hétvége kapcsán.
Az antifa támadások után természetesen a meleg-konzervatív megmondóemberek is elkezdték ontani magukból a szellemi mételyt, melyre Incze Béla két bejegyzésben is reagált:
Az antifasiszták által végrehajtott támadások olyan nyilatkozatokat eredményeznek, hogy az ember nem győzi kapkodni a fejét.
Kiderült például, hogy Jámbor András és a Mérce szerkesztősége a legnagyobb humanisták a földön, akik az erőszak minden formáját elítélik, még abban az esetben is, ha az szélsőjobboldaliak ellen irányul. Kár, hogy ameddig nem ömlött rájuk az a vödör bélsár, amit külföldi barátaik kezdtek szétlocsolni Budapesten, addig nem kifejezetten ebben a stílusban kommunikáltak.
Vannak viszont, akiket még ez a helyzet sem billent ki a szerepükből, és lelkiismeret furdalás nélkül folytatják tovább a baromságot. Ezek az általunk meleg-konzervatívnak nevezett személyek és körök, akik egy pillanatra sem gondolkoznak el azon, hogy mi történt Budapesten, hajtogatják a megszokott mantrájukat:
"A szélsőjobb és a szélsőbal azonos."
"Az antifa igazából náci."
"Ne hívjuk antifának, ez szómágia. Fasisztává válunk tőle."
Az utolsó a személyes kedvencem. Az úriember, akinek ez a végtermék jött ki a klaviatúráján, mondjuk valóban hitelesen képviseli ezt az álláspontot, hiszen amilyen változásokon keresztülment az elmúlt néhány évben nem tűnik valami stabil személyiségnek, nála valóban fennáll annak a veszélye, hogy egy kimondott szóba beleőrül, és egy korábbi személyisége kel ismét életre.
Két lehetséges magyarázat állhat a jelenség mögött, mely mint tudjuk egyáltalán nem új keletű. A jobboldal leggyávább karakterei mindig azzal próbálják védeni magukat a baloldal támadásaival szemben, hogy leszögezik: Ők nem nácik, sőt ők sokkal jobban gyűlölik a nácikat, mint a baloldaliak.
Az egyik magyarázat szerint azt feltételezik, hogy 2023-ban ez a jelző Magyarországon bárkit is érdekel. 1989 óta hányszor vágta egymás fejéhez ezt a politikai elit pro és kontra, hogy a sajtóról ne is beszéljek?
Szerintetek nincs ez elkoptatva a teljes társadalom előtt? Szerintetek minket, a Festung Budapest megemlékezés szervezőit és résztvevőit meghat, ha lenáciztok? Megijedünk? Szégyellni fogjuk magunkat? Elhatárolódunk saját magunktól?
Ha valaki definiálja, hogy mit ért náci alatt, akkor elmondjuk neki, hogy illik-e ránk a leírása, avagy nem, de ameddig csak kommunikációs bunkósbotként próbálja bevetni, addig nem is kommentáljuk.
A másik magyarázat - és itt már rátérek az antifával való összemosási kísérletre -, hogy ezt ezek a körök teljesen komolyan gondolják. Ez azért meglepő, mert az következne belőle, hogy első ránézésre intelligensnek tűnő emberek képtelenek megkülönböztetni nyilvánvalóan ellentétes pólusokat.
Kísérletet teszek rá, hogy szemléltessem a különbséget. Ennek során kifejezetten a Légió Hungáriát és az antifát hasonlítom össze egyetlen szempont mentén, más jobboldali csoportok nevében nem szeretnék beszélni.
Mi önmeghatározásunk szerint militáns konzervatívok vagyunk, mely szókapcsolat arra utal, hogy örök, időhöz és térhez nem kötött értékeket, ha úgy tetszik hagyományokat kívánunk egyrészt megőrizni, továbbá a különböző cselekményeink révén érvényre juttatni ezeket a világban.
A fent leírtakkal szembeállítva idézem az antifasizmus rövid definícióját a Wikipédiáról:
"A fasiszta ideológiával való szembenállás, a fasiszta szervezetek, kormányzatok és emberek elleni aktív politikai küzdelem."
Tehát míg mi tételezünk valamit, addig az antifa nem tételez az égvilágon semmit, csak és kizárólag protestál mások tételei ellen. Önmagában nem áll meg, ha légüres térbe kerül eldől és nem tud többé felállni.
A bejegyzés végére hagytam egy tartalék opciót is, és az igazság az, hogy ezt a megoldást tartom a legvalószínűbbnek:
Azok akik ezt az álláspontot képviselik az össz-jobboldalon belül pontosan tudják, hogy ennek nincs értelme. Tudják, hogy két ellentétes pólus nem lehet azonos. De, nem érdekli őket, hogy valótlant állítanak. Azért nem, mert ők nem elvek, hanem pillanatnyi érdekek mentén politizálnak. Most ez a pillanatnyi érdek, a jövő héten lehet, hogy más lesz, de azt is a mostanival azonos lelkesedéssel adják majd elő.
Ezek a körök talán rosszabbak, mint az antifa. A balos csürhe legalább következetes.
A második bejegyzés:
A meleg-konzervatív megmondóemberek elkezdtek arról beszélni, hogy ha a szélsőjobb felül az antifa provokációnak az weimarizálódáshoz vezet.
Egy pillanatra sem vitatom, hogy olyan világpolitikai helyzetben vagyunk, amikor ennek a veszélye fennáll, azonban egy ilyen folyamatnak vannak előfeltételei, amik a szélsőjobbon túlmutatnak.
Az egyik előfeltétel, hogy az állam gyenge, képtelen fenntartani az utcai rendet. Ettől Magyarország borzasztó távol van, de ha valami ebbe az irányba mozdíthat el minket, akkor az nem más, minthogy a titkosszolgálatok nem állítják meg már a határon a közismert antifa terrorcsoportok tagjait, akik nem mellesleg Németországban körözés alatt állnak, korábbi erőszakos bűncselekmények elkövetése miatt.
Ha egy ilyen helyzet előállhatott, akkor a határozott, nagy létszámú utcai jelenlét volt részünkről az egyetlen olyan válasz, ami a rend megőrzésének irányába mutat. Mi kizárólag az önvédelem talaján maradtunk, illetve erőt mutattunk fel, ami azt üzeni a szélsőbaloldaliaknak, hogy Magyarországon nem veti meg lábát az antifa. Ha nincs preventív jellegű utcai jelenlét és egység, akkor egyesével kószáló célpontok lettek volna a jobboldaliak az egész hétvége során, és ezek a további akciók, további reakciókhoz vezethettek volna.
Bízom benne, hogy a jövőben az illetékes szolgálatok fókuszukat áthelyezik rólunk a szélsőbaloldalra, mert ez a februári hétvége megmutatta, hogy nem mi jelentünk nemzetbiztonsági kockázatot. Ennél látványosabb bizonyítéka nem is lehet annak, hogy le kell számolni a gyurcsányi reflexekkel a nyomózó és rendfenntartó hatóságok döntéshozói közt. Elmúltak már azok az idők, lépjünk tovább mind.
Végezetül pedig azt sem szabad elfelejteni, hogy a weimari káosznak nem a szalonokból és szerkesztőségekből szörnyülködő és okoskodó alakok vetettek véget, hanem azok a körök, melyek nem csak konzervatívok, de militánsok is voltak. Bízom benne, hogy Magyarországon nem fog polgárháborús helyzet kialakulni, sőt én a magam részéről mindent meg is teszek érte, hogy ez ne történjen meg, azonban ha külső erők előidézik a káoszt, akkor azon leszünk, hogy minél hamarabb véget érjen.
Mindamellett, hogy az eseményeket feltétlenül szükséges volt a fentiekben összefoglalni a legfontosabbról, a Becsület Napjáról még kevés szó esett, melyet idén is méltóságteljes keretek közt tudtunk lebonyolítani. Az alábbiakban a megemlékezés, illetve a Hősök Útja összefoglaló videója, illetve képgalériája tekinthető meg:
Becsület Napja Szervezők
