Trianon workshop - Mit kíván a magyarságtól a XXI. század?
Június elején hozott tető alá Mozgalmunk egy “Trianon workshop” munkacímre keresztelt eseményt, mely mind a szervezőknek, mind a résztvevőknek új műfaj volt. Viccesen többen meg is jegyezték, hogy nehéz felmérni, hogy az “esemény sikeresen lezajlott” kötelező frázist ezúttal elsüthetjük-e, mert a workshopozás a múltban még nem szerepelt a palettán. Egy biztos, eredmények azok születtek.
Nem véletlenül nyúltunk egy eddig számunkra ismeretlen formához. Olyan válaszokra voltunk kíváncsiak, elsősorban a fiatalabb generáció részéről, melyek eddig nem kaptak teret a jobboldalon, hiszen ismert okokból az I. világháborút lezáró békediktátum értelmezése egy erősen tabusított terület. Ennek számos oka van, talán a legjelentősebb az emocionális szempont, azonban ebbe az irányba immár érzéketlenné váltunk, hiszen akik eddig tematizáltak, ugyanilyen érzéketlenséget mutatnak önnön sikertelenségük irányába és rezzenéstelen arccal ismételgetik a 105 éves jelszavakat.
A napot egy vezetőségi tagunk nyitotta meg, aki a napirend ismertetése mellett azt a célt is megfogalmazta, hogy az egybegyűltek közösen fogalmazzák meg azokat a csapásirányokat, melyek potenciálisan alkalmasak lehetnek a kérdéskör korszerű értelmezésére.
Az első program egy klasszikus előadás volt, melyet egy a témát évtizedes távlatban kutató bajtársunk tartott, aki Mozgalmunknak ugyan nem tagja, de hasonló összejöveteleink visszatérő előadója. Ezúton is köszönetet mondunk fáradozásaiért.
Előadása a Kárpát-medence nemzetiségi adatait, illetve azok változásait mutatta be, kiemelt tekintettel az elmúlt 105 esztendőre. Közkeletű tévhit, hogy a magyarság számarányát tekintve mindig nemzetiségi fölényben volt a régióban, sőt, történelmi távlatban ennek épp az ellenkezője igaz.
A trianoni tragédia bekövetkeztét azonban nem az okozta, hogy nem kizárólagosan, de elsősorban a peremen elhelyezkedő vármegyékben nem a magyarság képezte a többséget, hanem az évezredes birodalom végső belpolitikai meggyengülése.
A nap második programja egy vezetőségi tagunk online bejelentkezése volt Székelyföldről, aki már az aktualitások világába engedett betekintést, pontosabban fogalmazott meg gondolatébresztő felvetéseket.
Ezt követte a nap leghosszabb, két főrészre bontott blokkja, mely reményeink szerint a “workshop” fogalmát leginkább kimerítette. Incze Béla és egy bajtársunk közösen publikált írása volt a vonalvezetője annak a beszélgetésnek, mely interaktív módon vonta be a hallgatóságot is a közösen gondolkozásba. A Világnézeti iránytű a trianoni tragédia XXI. századi értelmezéséhez című írás olyan fogalmakat és a köztük húzódó ellentmondásokat hivatott definiálni és feloldani, mint a többnemzetiségű birodalom és a nemzetállam, vagy éppen az autonómia és a szeparatizmus.
Incze Béla azt a kérést is megfogalmazta a résztvevők irányába, hogy ne abba az irányba gondolkozzanak, hogy egy ideális államnak mi lenne ma a feladata, hanem abba, hogy egy olyan mozgalom, mint amilyen a Légió Hungária is, mit tehet meg ténylegesen.
Az egyik leghangsúlyosabb konklúzió az volt, hogy napjaink magyar fiataljai számára a “trianoni fájdalom”, a “sírva vigadás” olyan elkoptatott fogalmak lettek, (amiért részben a kormánykommunikáció, részben a nemzeti radikalizmus túlzottan leegyszerűsítő válaszait tudták megnevezni), melyek immár kizárólag kontraproduktívak. A korszakra jellemző módon sokkal inkább az ironikus mémek céltáblájává teszi magát egy olyan közösség, amely ezen a mezsgyén halad, minthogy valódi hatást gyakoroljon a fiatalokra.
Mozgalmunk következetesen hangsúlyozott alapelvét az elszakított területek magyarságával kapcsolatban is napirendre vette a grémium.
Magyar élettér ott van, ahol magyarok élnek és a magyar kultúra a meghatározó.
A beszélgetés ezen szakasza elsősorban a világnézeti szférában zajlott és a nép kontra nemzet fogalmak definiálása körül zajlott a diskurzus.
Többen kiemelték, hogy az utódállamokban működő jobboldali, antisoviniszta szervezetekkel való kapcsolat minden érintett fél számára hasznos és gyümölcsöző lehet, hiszen a hétköznapokban megnyilvánuló magyarellenességgel szemben elsősorban a mozgalmi környezetben lehet felvenni a harcot, hiszen jellemzően onnan is érkezik.
A reggeli óráktól, késő délutánba hajló eseménynek biztosan lesz folytatása a közeljövőben. Látva azt, hogy egy kizárólag szűk körben reklámozott eseményre milyen létszámban volt érdeklődés az illetékes szervezők fontolóra veszik, hogy a folytatásra nyíltabb keretek közt kerüljön sor.
Légió Hungária
