Maroknyi Rongyos, akik átírták a történelmet - A Rongyos Gárda előtt tisztelegtünk Sopronban

A Rongyos Gárda megalakulásának, valamint a nyugat-magyarországi felkelés idén 100 éves évfordulójának és a harcokban részt vevő hősök emlékének tiszteletére december 11-én rendezett megemlékezést Sopronban Mozgalmunk nyugat-magyarországi divíziója.

 

A helyi Lővérekben található Rongyos Gárda emlékmű szolgált a megemlékezés helyszínéül. Az elmúlt napokban erős havazás volt a városban, így a szervezőknek még az esemény előtt nagy mennyiségű havat kellett eltakarítaniuk, alkalmassá téve a terepet a rendezvény lebonyolításához. Ám a hóba burkolózott alpesi táj még inkább emelte annak hangulatát.

Közeli barátok, bajtársak kaptak meghívást aznapra a régióból, így több településről is érkeztek résztvevők, valamint szervezeti, illetve csoport szinten a rendezőkön kívül képviseltették magukat a C18 Hungary, a Hungarian Hammerskins, a Betyársereg, a S4S Hungary, az Ultras Csapod, valamint a Sopron United Fanatics tagjai.

 

 

A résztvevők fáklyák és mécsesek fényével vonultak az emlékműhöz, melynél már két helyi hagyományőrző állt díszőrséget a Rongyos Gárdát megidéző korhű öltözékben. Elsőként Kocsis Gergely a Légió Hungária nyugat-magyarországi divíziójának tagja idézte fel beszédében az akkori eseményeket:

“Trianon döntéshozó urai Nyugat-Magyarországot is el akarták csatolni a háborúban
ugyancsak vesztes Ausztriához. De akadt egy maroknyi népesség aki fellázadt az igazságtalan
döntés ellen: egyetemisták, diákok, családapák, munkások, gazdalegények, veterán
frontkatonák, a magyar nép gyermekei az egész ország területéről. Egy- kétezer magyar volt
csupán az egész országban akik nem bírták tétlenül nézni azt a gyalázatot, hogy a trianoni
szerződésnek eleget téve harc nélkül az akkori nemzeti kormányunk asszisztálása mellett
önként feladjuk nyugati városainkat, falvainkat, magyar véreinket, rögeinket. Olyan
területeket amelyen nem állomásozott ellenséges katona és amely mindig is a miénk volt….
Sopron az 1921. december 14-i népszavazáson egyhangúlag Magyarország része maradt, de
valójában ezt nem a szavazásnak, hanem annak a néhány megalkuvást nem tűrő hazafinak
köszönhette, akik jól tudták, hogy a Becsületet, az igazi Szabadságot nem tárgyalóasztalnál
lehet kivívni szavakkal és ígéretekkel, hanem mint azt Őseink tették, a csatatéren vérrel és
vassal!”

 

A következő szónok Csirke Gergely, a Légió Hungária vezetőségi tagja elmondta, hogy mekkora büszkeséggel tölti el a legtöbb soproni szívét az, hogy a Hűség Városának szülöttjei, és ez a büszkeség a táptalaja nem csak igen erős lokálpatriotizmusuknak, hanem ebből fakadóan hazaszeretetüknek is. Aztán összehasonlította a nyugat-magyarországi harcok hőseit a mai kor emberével, feltéve a kérdést:

“Sokszor belegondolok abba, vajon a ma embere hogy döntene? Volna-e mersze, ha harcolni
ugyan nem is, de legalább a szavazó fülkében a jó helyre tenni azt a bizonyos X-et?
Egyáltalán mit diktálna a szíve, hogy mi mellett kell leadni a voksot? Úgy érzem, hogy sajnos
kevesen vannak ma is a Rongyosok. Mi, akik ma itt állunk, lehet, hogy csak egy maroknyian,
mégis meg van bennünk ugyanaz az elszántság és hit, mint egykor bennük is volt, és ezt a
lángot kell őriznünk magunkban, és megalkuvás nélkül tovább vinni, hiszen a Rongyos Gárda
hősies példája is azt mutatja, hogy mindez olyan sikerekre és győzelemre segíthet, amit
elképzelni sem tudunk! Külön örömömre szolgál, hogy a mai megemlékezésen nem csak
soproniak vannak jelen, hanem itt vagytok olyan településekről is, amelyek érintettek voltak
akár a harcokban, akár a népszavazás végkimenetelében. De itt vagytok Nyugat-
Magyarország egyéb részeiről is, hiszen a Rongyos Gárda harca nem csak Sopron harca volt,
hanem az egész országé. Ahogy a harcok sikereiben is az egész ország büszkén osztozott, úgy
kell fejet hajtania az egész országnak a hősök emléke előtt!”

A beszédeket követően a szervezetek elhelyezték koszorúikat az emlékmű talapzatánál, majd a rendezvényt lezáró Himnusz közös eléneklése után a megemlékezés mécsesei üzenték a világ felé, hogy a szívünkben bizony lobog még az igaz hazafiasság lángja.

“Soha, soha ne add fel!
Mert csak az veszett el végképp, amiről mi magunk lemondunk.
És ha van hit, remény és akarat, akkor ahhoz előbb, utóbb társul szegődik a szerencse is.
De csak akkor, ha nem adjuk fel!”

Dicsőség a hősöknek, dicsőség a Rongyos Gárdának!

 

Légió Hungária