Köreinkben él még a nemes jellem - képes beszámoló Mészáros Géza hadnagy előtti tisztelgésünkről
"Vannak még magas fák a csapodi erdőben. Köreinkben él még a nemes jellem és a bajtársiasság, él a hazaszeretet és pislákol még a magyar virtus lángja. Nekünk abban van nagy felelősségünk, hogy ezt a lángot tovább tápláljuk, mert minden jel arra mutat, hogy szükségünk lesz még rá."
Amikor 2016. novemberében, az Ultras Csapod alapítójaként rátaláltam édesapám segítségével, egy számunkra akkor még ismeretlen hős honvéd kidőlt emlékkeresztjére, nem gondoltam volna, hogy a mai állapotára jut el majd ez a történet. A keresztet felújítottuk és visszaállítottuk a helyére, majd elhatároztuk, hogy csoporton belül, a közeli barátokkal, a kereszt megmentésében segédkezőkkel, minden évben lerójuk majd itt tiszteletünket, de ezt csak zárt esemény formájában tesszük meg. Ezt szerencsére nem sikerült megvalósítanunk, de utólag már egyáltalán nem bánjuk.
Személy szerint én magam is sokat tanultam ez idő alatt, akartam fejlődni és akartam, hogy minél méltóbban emlékezzünk meg a hős repülőhadnagyról. Ebben szerencsére partner volt az Ultras Csapod és a csoporton kívüli közeli barátok, családtagok, mindenki ezt szerette volna. Időközben csatlakoztam a Légió Hungáriához. 2021-től már a Mozgalom is képviselte magát a megemlékezéseken és nyújtott segítséget, támogatást a szervezésben, propagandában. Innentől kezdődően egyre több lépcsőfokot hagytunk magunk mögött, amiért nem lehetek eléggé hálás a bajtársaimnak.
Minden kétséget kizáróan, az idei, március 4-én, immáron hatodik alkalommal megszervezett emlékséta volt a legsikeresebb, ami közel 70 fő részvételével zajlott. Ez volt a negyedik alkalom, hogy Mészáros Géza repülőhadnagy leszármazottai is jelen voltak.
Tavaszias, napsütéses idő fogadta a megemlékezőket. A tavalyi hódara helyett, simogató napsugarakat kaptunk a nyakunkba. Egyedül a zászlainkat magasan lobogtató, időközönként viharos szél jelentett kellemetlenséget. Sokan érkeztek családostól, kisgyermekekkel, de az idősebb generáció is képviselte magát. Az oda és vissza, összesen 6 km-es séta igazán kellemesen hatott, de az idősebbek számára biztosítottunk autós szállítási lehetőséget is.
A megemlékezés helyszínére érkezve, rövid köszöntő következett, majd a honvéd egy közeli leszármazottja mondott szívhez szóló beszédet.
Ezután röviden ismertettem a katonai ejtőernyőzés előzményeit, Mészáros Géza életének egyes momentumait és a balesetének körülményeit.
A megemlékezésen elhelyezték koszorúikat a repülőhadnagy családtagjai, az Ultras Csapod, a Légió Hungária, a Maderspach Kommandó és egy helyi civil egyesület. De képviselte magát a C18 Magyarország és a Sopron United Fanatics is.
A megemlékezés után egy zártkörű rendezvényre került sor, ahol Mészáros Géza leszármazottai is jelen voltak. Itt mindenki számára biztosítottunk enni és innivalót, illetve mindenki gazdagodott egy névre szóló emléklappal.
Zárásképpen a beszédemből szeretnék idézni.
„A megemlékezéshez közeledve minden alkalommal újra a kezembe veszem Mészáros Géza: Vidéki bolygó című könyvét. Számtalan alkalommal forgattam már és mindig átszellemülve olvasom a repülőhadnagy ádáz harcát bemutató írást, amit az áthatolhatatlan ködtengerrel vív, annak érdekében, hogy a repülőgépet biztonságban a földre tegye. Azonban a ködlepel és a csapodi erdő magas fái nem engedik, hogy sikerre vigye ezt a küldetést. Amikor a csapodi erdőben sétálok, nagyon sokszor elképzelem ezt a jelenetet és közben azon tűnődök, hogy ezek az említett magas fák okozták ennek a derék magyar hazafinak a vesztét. Egykor valóban óriási fák uralták ezt az erdőt. Ha ma körülnézünk, joggal vetődik fel bennünk a kérdés, vajon hova lettek ezek a hatalmas fák? De, ami sokkal égetőbb kérdés, hova lettek a Mészáros Gézák, Vitéz Bertalan Árpádok? Hova lett a nemes jellem, a bajtársiasság, az önzetlenség, a hazaszeretet? Hova lett a magyar virtus? Hova lettek a hősök…?
…
Mészáros Géza önként vállalkozik egy veszélyes küldetésre, tisztában volt vele, hogy ezzel az életét kockáztatja. Bizonyára a vérrel áztatott harctereken is ugyanilyen bátor tettek végrehajtására sarkallta volna, a benne is lángoló hazaszeretet, a nacionalizmus és a híres magyar virtus.
Ez a magyar virtus vitt véghez csodálatos haditetteket, foglalt vissza elrabolt területeket, vert ki idegen betolakodókat. A történelmünk során mindig ott lobogott nemzetünk igaz fiainak szívében.
Most is ez a virtus az, aminek segítségével ellenállhatunk a sötétség terjedésének, a mérgező liberalizmus mocskának, a mindenféle ránk zúduló aberrációnak. Amikor hősökről emlékezünk, mindig merítsünk erőt az ő harcukból, akarjunk a nyomdokaikba lépni, a hétköznapjainkon is. Ők kell, hogy legyenek a példaképeink és azok az értékek legyenek iránymutatóak az életünkben, amiket ők is bátran képviseltek. Bármennyire is szeretnék elérni, minket nem fog megrémiszteni az sem, ha ezeknek az értékeknek a felvállalása miatt, nemzetromboló, istentelen erők támadnak ránk az utcán.
Dicső múltunk és hős elődeink példája kötelez minket az ellenállásra!
Vannak még magas fák a csapodi erdőben. Köreinkben él még a nemes jellem és a bajtársiasság, él a hazaszeretet és pislákol még a magyar virtus lángja. Nekünk abban van nagy felelősségünk, hogy ezt a lángot tovább tápláljuk, mert minden jel arra mutat, hogy szükségünk lesz még rá.
Csatasorba! Dicsőség a Hősöknek!”
Egy nyugat-magyarországi legionárius - Légió Hungária
Kapcsolódó:
Mészáros Géza repülőhadnagyra emlékeztünk - képes beszámoló 2022
