Kihívás 1956 #12

Egy mèlyen megélt hittel átitatott teljesítés, ahol nem csak a fizikai sík volt fontos.

 

"Idén nem jutottam el zarándoklatra, így jött a gondolat, hogy a zarándoklatot össze lehetne kötni az 56-os kihívással. Tiszavasvári és Máriapócs távolsága körülbelül 56 km-re jön ki. A zarándoklatot többek között az 56-ban elesett hősök lelki üdvéért ajánlottuk fel.

 

A zarándoklaton a rózsafüzérezés mellett azon elmélkedtem, hogy az 56-hoz hasonló hősies kiállások legfőbb értelme sosem az ügy katonai győzelme, hanem annak képviselete. 56 szellemisége pontosan ez, hogy habár a győzelem a cél, de nem az a feladat. Ha ügyünket sikerül győzelemre juttatni, az habár öröm, de nem a győzelemért harcolunk, hanem mert a harc a kötelességünk. Egy zarándoklat során általában az ember kér valamit az Istentől, amit Ő vagy megad vagy nem (Hisz te vagy az Úr, aki úgy tettél, amint neked tetszett! /Jón 1:15/), de elsősorban az Isten iránti hódolat és szeretet miatt kell végig járni, a remélt jutalom csak egy plusz. Ugyan ez igaz az igazságért való harc során, a győzelem egy remélt jutalom, az Igazság iránti szeretet amiért meg kell tennünk, amit az adott kor, amibe az Isten akarata beleteremtett, megkövetel tőlünk.

 

A táv utolsó harmadán már minden lépés nehézséget okozott, a kisebb települések sokkal hosszabbnak tűntek, mint mondjuk Nyíregyháza, amin viszonylag gyorsan túljutottunk. A cél az volt, hogy a délután 17:00-kor kezdődő Szentmisére odaérjünk, amit sikeresen teljesítettünk majd mise után átadtuk üdvözletünket a Szűzanyának.

 

Dicsőség a Hősöknek!"

 

Köszönjük az értékes gondolatokat a komoly teljesítmény mellé!

 

Gratulálunk!