Kihívás 1956 #1
A 2025-ös #Kihívás1956 első teljesítői nyugat-magyarországi legionáriusok:
A Légió Hungária Győr-Moson-Sopron vármegyei divíziója az idei "Kihívás-1956" sportprogramot a megszokott 56 km-es teljesítmény túrájával teljesítette.
Az útvonal a következő volt: Kapuvár- Babót-Veszkény-Osli-Mosontarcsai híd (Menekülők útja)-Kapuvár.
A túra során minden település '56-os emlékművénél mécsest gyújtottunk a szabadságharc hőseinek tiszteletére.
Divíziónk az idei évben egy megemlékezéssel is összekötötte a túrát.
A Mosontarcsai hídnál emlékeztünk azokra a honfitársainkra, akik a kommunista terror miatt német nemzetiségükért 1945 után, majd azokra akik az 1956-os eseményekből kifolyólag kénytelenek voltak elhagyni Magyarországot.
A menekülők ezen a hídon áthaladva lépték át az osztrák határt.
A megemlékezésen a kitelepített német nemzetiségről a Külkapcsolati Divízió tagja, az '56-os események kapcsán pedig a szervező csoport egyik tagja mondott beszédet.
Beszédek:
"Isten veled, édes hazánk! - A második világháborút követően a sok ezernyi magyarral együtt menekültek el kis hazánkból azon német ajkúak is, akik addig gyarapították kultúránkat.
Tisztelték, hazajukként szerették ezt a földet, ahol életüket megalapozták, azonban nincstelen földönfutóként érkeztek meg német őseik földjére, ahol csak a szegénység várt rájuk és szenvedés. Sokaknak a rendszerváltást követően sikerült ismét hazatérniük Magyarországra" - osztotta meg gondolatait sok egyéb mellett az évszázados német - magyar együttélés pozitív következményeiről a Külkapcsolati Divízió tagja.
A szervező divízió tagjának beszéde:
"1945 után a magyarországi német nemzetiségi, majd 1956-ban a szabadságharc leverését követően, több mint százezer magyar volt kénytelen elhagyni a hazáját. Ezek a honfitársaink vagy a kommunisták megtorlása elől menekültek, vagy azért mert már nem bírtak volna tovább élni a vörös rémuralom alatt.
Kik voltak ezek a kommunisták, akik rabszolgasorba kényszerítették és terrorizálták a magyarságot?
Ők ugyanazok, akik most is és mindig is voltak!
Akik soha, sehol nem találják a hazájukat, akik minden nemzet fölé helyezik magukat, akik kiválasztottaknak hiszik magukat, akiket csak a bosszú, a gyűlölet éltet, akik a büszke nemzetek múltját el akarják törölni és ezeknek a nemzeteknek a gyermekeit, vérük felhigításával, szellemük elbutításával rabszolgájukká akarják tenni.
Bajtársaim! Itt állunk ennél a hídnál, ahol több mint százezer német és magyar honfitársunk kénytelen volt elhagyni a hazáját mert ezek az istentelen kommunisták nem hagyták, hogy a szülőföldjükön boldogan élhessenek, majd életük végén békességben halhassanak, mert elüldözték őket!
Ma is szeretnék, hogy elhagyjuk a hazánkat és külföldön próbáljuk a megélhetésünket előteremteni, vagy keveredjünk más fajokkal, vegyünk fel alantas szokásokat, álljunk be a szivárvány zászló alá és tagozódjunk bele a multikultúrába és adjuk fel a harcot.
El kell, hogy szomorítsam az ellenségeinket, mert mi nem megyünk át ezen a hídon, nem menekülünk, mert már nincs is hova hátrálnuk, hanem szembenézünk a túlerővel és folytatjuk a harcot a magyarság és Európa megmaradásáért!
Azt hiszik, hogy már legyőztek és bátran gyalázhatnak minket és nemzeti jelképeinket, de ezt hitték már '19-ben és '56-ban is.
Viszont akkor is az elnyomás és túlerő ellenére a magyar vér, a magyar szellemiség újra fellángolt és csodát tett!
Az első szeget mi ütöttük a vörös világhatalom koporsójába és hiszek benne, hogy újra ezt fogjuk tenni a szivárványos-kommunista diktatúrával szemben!
'56 lángját mi visszük tovább!
Mi, magyarok: Voltunk! Vagyunk! Leszünk!
Éljen Magyarország! Éljen a Nemzetek Európája!"
A megemlékezést koszorúzással, majd a Himnusz eléneklésével zártuk.
"A Nyugat, a szabadság kapujában" üzentünk azoknak a bajtársainknak akikkel szemben nem volt tolerancia és akiknek a gondolataira nem volt érvényes a szólásszabadság.
A túra vidám, bajtársi hangulatban telt.
Ismét egy hatalmas élménnyel lettünk gazdagabbak.
Szilveszter
