Ha Szófia, akkor Lukov Marsh!
Mozgalmas időszakok nem csak egy adott hónapra korlátozzák a nacionalista aktivisták számára a lehetőségeket, azonban a február különösen sűrűre sikeredett idén is, hiszen a Festung Európa szövetségi rendszeren belül szerepet vállaló európai mozgalmak és a hozzájuk kötődő szervezetek nagy seregszemléi minden évben gyakorlatilag három egymást követő hétvégén váltják egymást. Így a Festung Budapest hétvégét követően nem csupán Drezdában, de Szófiában is tiszteletünket tettük bajtársaink, a Bolgár Nemzeti Unió (BNU) meghívására.
A meghívó apropója azon sokat vitatott és mára nem mellesleg teljesen be is tiltott Lukov Marsh volt, melyet Hriszto Lukov generális emlékére szerveznek minden egyes évben helyi nacionalisták. A Tábornok urat 1943. február 13-án gyilkolták meg bolgár kommunisták, a drezdai pokol lángjai szintén február 13-án csaptak a magasba 1945-ben, míg a budapesti kitörés február 11-én éjjel történt, ugyanezen évben. Ez az eredője annak, hogy az említett megemlékezések sűrűn követik egymást.
A szombati eseményt egy izgalmas út előzte meg pénteken, ugyanis delegációnk egyik tagja ott volt, amikor a legutóbbi repülős utunk során megtapasztalhattuk a görög rendőrség hazafiakkal szembeni „vendégszeretetét”, de mire bő egy óra késéssel landoltunk Szófiában, mindenki megnyugodhatott: a ránk váró bajtársakon kívül senki sem érdeklődött irántunk a reptéren, akiknek a segítséget ezúton ismételten köszönjük!
Szombaton kis városi séta, egy elmaradhatatlan rendőri igazoltatással, majd egy remek közös ebéd számos más országból érkező bajtársakkal megalapozta a hangulatot, mielőtt a gyülekezőhöz érhettünk volna, ahol ismét igyekeztek mindenki adatait felvenni a hatóságok. (Mint utólag megtudtuk: nem véletlenül, hiszen egész nap tüntetések sorától volt hangos Szófia. Bolgárok tömegei fejezték ki nemtetszésüket a jövő évi euró bevezetéssel kapcsolatban, ‘minek okán az Európai Bizottság helyi épülete is lángokra kapott napközben.)
Nem csoda tehát, hogy bolgár szövetségeseink rendezvénye ezt követően a totális ellehetetlenítéssel kellett, hogy megküzdjön. Először nem akarták engedni a menetet megindulni, majd lehetett menet, de úgy igazán mégsem, csakis 10-15 fős csoportokkal, szigorú rendőri kíséret mellett.
Aztán mégis egyben haladt a tömeg, egészen a bolgár hadsereg színházáig, ahol a nagyjából négyszáz fős tömeg skandálásban tört ki, mivel ez volt az a hely, ahonnan anno, azon a bizonyos februári éjszakán a hazafelé tartó tábornokot megtámadták a kommunisták. A színháznál eközben már gyúltak a mécsesek, melyekkel egészen a tábornok egykori házáig, hozzávetőlegesen mintegy 2 kilométer hosszan apró fénycsóvák emlékeztettek minden arra járót a 82 évvel ezelőtti gyalázatra. Mint azt később megtudtuk, az alapötletet budapesti Fényláncunkról mintázták a szervezők, ami megtiszteltetés számunkra.
Kiemelendő, hogy a rendőrség olyan óvatosan bánt a többszáz fős nacionalista tömeggel, hogy a színháztól egészen a tábornok hazáig öt fős csoportokban engedtek minket továbbhaladni, mely csoportokat mindvégig három egyenruhás felügyelte. A remek elhúzódó „élményt” ezúton is „köszönjük” az illetékes eurokratáknak!
Végül a már említett épületnél egy nagyszabású megemlékezést tudtunk végighallgatni, mely legfőbb jellemzője az emelkedettség és az erőtől sugárzó beszédek voltak.
Memento Mori!
Légió Hungária
