Győzelem a sötétség felett - a Hűség Napja

Hűvös és kellemetlen időjárás fogadta a Sopronba érkezőket, ami a megemlékezés helyszínéül szolgáló Dalos hegyen, még erőteljesebben érződött. Az eseményünk kezdetére némi köd borult a tájra, ami az erdő fái között, kifejezetten titokzatos, baljós benyomást keltett. Ez az időjárási jelenség, mintha csak a soproni emberek, 1921 nyarán átélt érzelmeit akarta volna tükrözni felénk. Hiszen a soproni szíveket, ekkor leginkább a bizonytalanság és a félelem uralta. Kivéve a bátrakét! 

A reménytelenség óráiban, ekkor lépett színre a Rongyos Gárda és a fegyveres harcaiknak köszönhetően, kiharcolták a soproni népszavazást. A Hűség napján, mi elsősorban rájuk, a Nyugat-magyarországi felkelés hőseire emlékezünk!


 

A felkelő emlékműhöz egy rövid sétát követően, együtt érkeztek a megemlékezők.

A menetet két bajtársunk vezette, akik az egész megemlékezés alatt díszőrséget álltak. A megemlékezést egy rövid köszöntővel nyitotta meg Kovacsics Norbert, a Légió Hungária aktivistája, majd Horváth Ákosnak adta át a szót, aki szintén Mozgalmunk tagja.
 

Horváth Ákos beszédét annak a szomorú ténynek a kifejtésével kezdte, hogy a mai kor emberének a hűség és a hazaszeretet fogalmai, már idegenként hatnak. Ebből arra lehet következtetni, hogy

„félő, ha a népszavazás ma lenne, Sopron másképp döntene, csak és kizárólag gazdasági érdekek alapján szavazna az emberek nagy része.”

 

Majd arra tért rá, hogy fontos lenne ha az emberek megismernék történelmünk dicső lapjait, hiszen a Rongyos Gárda harcosainak mentalitása a mi hétköznapi életünkben is motiváló lehet. Majd az I. világháborút követő eseményekre is kitért, miszerint

 

„A patkány forradalomban hatalomra jutott kommunisták lefegyverezték az országot, kiszolgáltatva ezzel a kisantant rablóinak. A háborúban hősiesen harcoló és állásaikból hazarendelt katonáinkat kitették annak a megaláztatásnak, hogy fegyver nélkül kellett végignézniük, hogy hazánkat kirabolják.” 

Végül beszédét azzal zárta, hogy amiképpen a Rongyos Gárda vívta reménytelennek tűnő harcát, megmentve ezzel Sopront és környékét, úgy mi sem tehetünk másképpen,

 

„hisz a vér és a vas korszaka közelebb van mint gondolnánk. És ha az ő szellemüket követjük akkor mi is győzedelmeskedhetünk a sötétség felett."

 

 

A felszólalást követően Kovacsics Norbert, egy 1921 márciusában Dr. Laky László Vilmos, győri bencés tanár által Sopronban elhangzott szöveget idézett.

„Ha az osztrák bejön: legyen minden magyar kivont kard és hegyes tőr, amely elűzi az ellenséget. Legyenek megmérgezve a kutak, - legyen minden ellenségünk nyugvóhelye a Fertő tó feneke. Most pedig felszólítlak, Sopron város népe, esküdj meg,- miként a testvér Győr városa is megesküdött Isten szabad ege alatt, hogy Nyugat-Magyarországot elszakítani nem engedi és ha kell, életével és vérével is megvédelmezi!”

 

 

Ezt követően Lipták Tamás, Mozgalmunk közismert tagja lépett a megemlékezők elé.

Kezdetnek arról beszélt, hogy a Hűség Napja a rongyosoké. Azoké akik az ellenállást választva, fegyvert mertek ragadni a hazáért, a „nagy háború” után is.

 

"Ugyan voltak, akik akkoriban is a háború ellen szónokoltak, mondván, nem akarnak többé katonát látni, a harcos magyar vér nem adta olyan könnyen magát ezúttal sem. A balassagyarmati csehkiverés civil hősei mellett a Sopron környékére mindenfelől érkező katonák, diákok, magyar emberek voltak azok, akik fegyvert fogtak és harcoltak az igazságtalanság ellen."

 

Majd küzdelmük fontosságával folytatta, miszerint az

 

„áldozatvállalásukkal a balassagyarmati csehkiverőkhöz hasonlóan nem csak egy maroknyi magyar földet mentettek meg, hanem az egész Kárpát-medencei magyarság becsületét – ahogyan két évtizeddel később is többen a Rongyos Gárda tagjai közül.” 

Majd arra is felhívta a megjelentek figyelmét, hogy a megemlékezés nagyon fontos, de nem csak abból a célból gyűltünk össze hiszen

 

„azért állunk itt, hogy az ő küzdelmeikből erőt merítsünk a saját harcainkhoz!”

 

A beszédeket követően a koszorúk elhelyezése következett. Elsőként Mozgalmunk koszorúja került a felkelő emlékmű lábához, majd az Ultras Csapod következett és az Over Forty zenekar zárta a koszorúzók sorát. Ezt követően a megemlékezők mécsesek elhelyezésével tisztelegtek a Nyugat-magyarországi felkelés hősei előtt.

 

A megemlékezés zárásaként sor került, a „tüzek a végeken” rítusra.

 

Légió Hungária