Feladni nem szabad, mert nekünk van igazunk - videó és képgaléria a Budapest Pride elleni kiállásról
Látszólag évek óta nem sok értelme van kimenni tüntetni a "Budapest Pride" ellen. Lassan másfél évtizede, hogy az utolsó könnygázfelhők is szétoszlottak, és, hogy az utolsó görögtüzek is kialudtak, amelyek az erőszakos megmozdulások állandó kellékei voltak néhány évig, amelyek ezt a gyalázatos felvonulást kísérték.
Hosszasan lehetne elemezgetni, hogy mi történt ebben a tekintetben az elmúlt másfél évtizedben, de ezt nem most fogjuk megtenni. Inkább szorítkozzunk a tényekre. Mára egy több tízezres fesztivállá nőtte ki magát a "Pride", olyan rendőri (titkosszolgálati stb.) védelemmel kísérve, olyan megszigorított jogszabályi környezettel, hogy esély sincs semmilyen komolyabb balhéra, kivéve persze, ha nem vállal be valaki nagyon-nagyon hosszú börtönbüntetést.
A jobboldal egy része a kormányzati sajtó virtuális valóságában él, miszerint súlyos harcokat folytat a hatalom az lmbtq-lobbi ellen, mások belefáradtak, és kétségtelen, hogy a fiatal generáció egyre nagyobb része esik áldozatul annak a világméretű agymosásnak, amely nap mint nap ömlik minden lehetséges csatornán.
Ilyen körülmények közepette tényleg mi értelme kimenni? - tehetik fel sokan a kérdést teljesen jogosan. Nos, ezek az apró ellenálló csoportok az utolsó biztosítékai, hogy a normalitás ne szoruljon a föld alá végleg.
Nem arról van szó, hogy a társadalom többsége támogatná ezeket a beteges devianciákat, még csak arról sem, hogy elfogadná, egyszerűen olyan környezet jön létre, amikor a normalitás hangjai eltűnnek. Amikor mindenki, akibe felmerül a nyilvánvaló gondolat, hogy ez nem normális, hogy a természet rendjével szemben való, hogy undorító, hogy öngyilkos dolog, az nem fog már merni erről beszélni, mert jobb esetben csak a világtrend ellen nem akar menni, rosszabb esetben, akár a munkahelyét, nota bene a “szabadságát” kockáztatja egy-egy ilyen megnyilvánulással.
Feladni azonban nem szabad, már csak azért sem, mert nekünk van igazunk. De másrészről azért sem, mert a fülsüketítő szivárványos hangzavar, az agresszív agymosás ellenére Magyarországon a túlnyomó többség még mindig a normalitás pártján áll.
Ennek kívántunk hangot adni szombaton. Nem szerveztünk nagyobb erőket, nem toboroztunk nyilvánosan, de így is több tucatnyian jöttünk össze, hogy kifejezésre juttassuk az álláspontunkat.
Egy nagyméretű "STOP LMBTQ", illetve egy "Nektek csak a szégyenPAD való" kiírást vittünk magunkkal, és feltűnt a lelátókról elhíresült "LMBTQ? Nein, danke!" kétrudas is.
Fontos megjegyezni, hogy a rengeteg érzékenyítés, befolyásolás ellenére a rendőrök is egyértelművé tették, hogy mit gondolnak a felvonulókról, és előfordult, hogy egy átlag járókelő, meglátva, hogy éppen a tűző napon tartjuk vagy egy órán keresztül a nagyméretű kiírásokat, hozott két zsugor vizet, annyival: “Srácok! Kitartás, igazatok van!”
Ezek az apróságok, és a "Pride-ot" megelőző napok pad-háborúja azt bizonyítja, hogy a magyar társadalomban ott van még a normalitás, és nem akar meghajlani a beteges világtrendeknek. Mi pedig ott leszünk felkiáltójelnek, hogy ez a szándék meg is látszódjon!
Lentebb Mozgalmunk vezetőségi tagja, Pataki János gondolatai olvashatók:
"Milyen más a valóság az utcán!
Nyomát sem láttuk a deviánsokat érő nagy elnyomásnak, amely Magyarországon sújtja őket.
Hazudnak.
De nyomát sem láttuk a kormány harcának a hagyományos értékek mellett. Ahogy annak sem sok eredményét láttuk, hogy "el kell fordítani a fejünket" vagy "nem is kell foglalkozni velük".
Ezek is hazugságok.
Ismét pár tucatnyi tüntető az utcákon, ismét minket vesz elő a rendőrség, még akkor is, ha tényleg utálják a kékek is a b.....t.
Majd mindenki osztogasson jó mémeket, kommentelgessen, ahogy eddig is. A kutya ugat, a karaván halad. De nekünk legalább a lelkiismeretünk tiszta.
Két érdekes epizódot azért megemlítek így a végére:
Egy furcsa lény bekeveredett közénk a megmozdulás vége felé. Sápadt bőr, vékony végtagok, női ruha, arcfestés, de tényleg nem tudom milyen nemű volt. Ott állunk 40-50-en, szerintem közülünk a legkisebb is kettéütötte volna erőlködés nélkül. És, mi történt? Egyszerűen kinevette mindenki. Ez volt a zsigeri reakció (teszem hozzá a rendőrök is).
A másik. Tartjuk a molinóinkat a tűző napon, némi skandálás közepette, amikor jön egy ismeretlen járókelő, látja, hogy miben vagyunk éppen. Szó nélkül hozott két zsugor ásványvizet, annyival: Kitartás srácok, igazatok van!"
Légió Hungária
