Erdélyi tagjaink felhívása a parajdi természeti katasztrófa kapcsán
Mi, magyarok, már annyiszor megmutattuk a történelem során: össze tudunk fogni. Minden tragédia megerősített minket, akik szeretjük hazánkat, szülőföldünket. Bár ennek a mostani eseménynek beláthatatlan következményei vannak, most mégis arra kérünk minden tiszta lelkű magyart – sőt, minden jóakaratú embert –, hogy álljunk oda egymás mellé! Segítsük egymást!
Parajd... Több szót sem kell írni. Mindenki látja maga előtt a képeket:
A megáradt patak vize eltűnik, mintha sosem lett volna. A gépek dolgoznak… aztán már azok sem. Végül az utolsó bányászok is kijönnek, könnyeiket törölgetve.
Hatalmas a csend. Senki sem akarja elhinni: ennek itt vége.
A szomszéd utcában gyűlik a tömeg. Ott még zaj van, zúgnak a szavak... A „miérteket” nem kutatjuk. Nem vagyunk sem geológusok, sem szakértők, sem politikusok. Ezt megteszik mások helyettünk is.
De gondolataink, érzéseink nekünk is vannak.
Mi, magyarok, már annyiszor megmutattuk a történelem során: össze tudunk fogni. Minden tragédia megerősített minket, akik szeretjük hazánkat, szülőföldünket. Bár ennek a mostani eseménynek beláthatatlan következményei vannak, most mégis arra kérünk minden tiszta lelkű magyart – sőt, minden jóakaratú embert –, hogy álljunk oda egymás mellé! Segítsük egymást!
Tudjuk, tudjuk: egy megyével arrébb épp falvakat önt el a víz. Nem feledkezünk meg róluk sem. De itt van egy bányaváros: Parajd. Már a római korban is fontos sókitermelő hely volt, amikor a só többet ért, mint az arany. Ma pedig Székelyföld szívében áll, eggyé nőve a turizmussal, a helyiek vendégszeretetével, a kultúrával. Panziók, éttermek, helyi termelők faházikói sorakoznak egymás mellett. És most mindez veszélyben van.
Most mutassuk meg, mennyire is fontos nekünk ezeréves szülőföldünk, nemzettársaink, és minden békésen velünk élő, jövőt építeni akaró embertársunk! Most mutassuk meg, hogy nem hagyjuk cserben egymást! Most mutassuk meg, hogy ha az állam le is mond rólunk, mi egymásról nem mondunk le!
Vállvetve tartsuk életben mindazt, amit nehezen, de együtt felépítettünk. Nem gyűjtést szervezünk. Csupán azt kérjük: ha Erdélybe, Székelyföldre, Parajd környékére készülsz, ne mond le az utadat!
Sőt, ha teheted, szervezd úgy, hogy útba ejted a települést.
Állj meg egy lángosra, vásárolj két kiló áfonyát a néni kis kosarából az út szélén, szállj meg egy panzióban, beszélgess a helyiekkel, bíztasd őket, mutasd meg: van remény! Mert együtt, van jövő! És mi garantáljuk: ezt sosem felejtjük el. És, amint lehetőségünk lesz rá, viszonozni fogjuk.
Most mutassuk meg!
Vagyunk!
T. Tamás, T. Bálint
Légió Hungária
