Csak azért is Lukov Felvonulás – beszámoló Szófiából
Mozgalmunk delegációja nemrég Bulgáriában járt, hogy képviselje a magyar nacionalistákat az idei Lukov Felvonuláson.
A február egy kiemelten fontos hónapnak számít a hazafias aktivisták életében, hiszen a Becsület Napjához köthető számos esemény mellett Európa több pontján is vannak olyan rendezvények, melyeknek mi magunk is aktív részesei vagyunk. Ezen események sorába illeszkedik Szófiában a Lukov Felvonulás is, amely idén február 22-én került megrendezésre, nem egyszerű körülmények között.
Hristo Nikolov Lukov hadnagy a Bolgár Nemzeti Légiók (UBNL) vezetője volt, emellett 1935-1938 között Bulgária hadügyminisztere. Ebben a pozíciójában alakított ki szoros kapcsolatot magas rangú német tisztviselőkkel. 1943. február 13-án Szófiában, a lakása előtt vált merénylet áldozatává, melyet két kommunista partizán követett el. A ‘Népek nevében’ című könyv szerint két zsidó ellenállási harcos támadta meg. Ugyan már az első lövés megsebesítette, Ő ettől még megtámadta Ivan Burudzhiev-et, ám ekkor érte a két halálos lövés Violeta Yakova fegyveréből.
A bolgár hazafiak 2003 óta rendezik meg a hadnagy emlékére a Lukov Felvonulást, vagy ismertebb nevén Lukovmarsch-ot, ami az évek során az ország legnagyobb és egyben legfontosabb nacionalista eseményévé nőtte ki magát, akár csak idehaza a Becsület Napja. Delegációnk pénteken nem sokkal 12:00 óra után landolt a szófiai reptéren, ahol egy helyi bajtársunk várt minket. Épphogy csak köszöntöttük egymást és elindultunk a kijárat felé, máris két rendőr tartóztatott fel minket igazoltatás céljából. Ez a momentum már sokat előre vetített a hétvégével kapcsolatban, főleg, hogy barátunk elmesélte, hogy neki aznap ez már a második igazoltatása, a reptérre jövet 20 percig tartották fel, míg átvizsgálták az autóját is. Szerencsénkre minket ennyi ideig nem tartottak fel, az adatok felvétele és percekig tartó telefonálás után tovább engedtek. A kijáratnál aztán találkozunk néhány német bajtárssal, akiktől már még aggasztóbb híreket kaptunk. Ők öten voltak azok a szerencsések, akik elhagyhatták Németországot a mintegy húsz fős társaságból, akiket a dortmundi reptéren tartóztattak fel a helyi hatóságok, és tagadták meg Tőlük a kiutazást. Köztük volt jó barátunk Phil is, akinek két héten belül ez már a második ilyen eset volt, hiszen emlékezhetünk, hogy ugyan ilyen okból nem jutott el a Festung Budapest eseményre sem, hogy fellépjen zenekarával, a Flak-al. Esetében a kiutazás megtagadásának indoka a “politikailag motivált erőszak” volt. Németország már régóta nem a szabadság és a szólás szabadság földje, legalábbis ami a hazafiakat illeti…
Aznap estére vendéglátóink egy helyi rock klubban szerveztek ballada estet, ahová már a különböző külföldi delegációk tagjai is szép sorban befutottak, németek, svédek, franciák, norvégok, amerikaiak. Ide érkezett meg nagy szerencsével Matthias Deyda is, akit a Becsület Napján hallhattunk szónokolni. Ők egy maroknyi társasággal még időben észlelték a problémát a dortmundi reptéren így rögtön vissza fordultak, majd egy szomszédos országba vonatoztak át, hogy onnan repüljenek el Bulgáriába. Akkor este értesülhettünk a rossz hírről, miszerint a város polgármestere az utolsó pillanatban betiltotta a felvonulást, így csak Lukov hadnagy egykori lakásánál lesz lehetőség megemlékezést tartani. Ezen intézkedés jogszerűsége erősen megkérdőjelezhető, ám a hétvége folyamán tapasztalhattuk, hogy a kettős mérce alkalmazása a hazafiak ellen ebben az országban is sajnos bevett dolog. Míg a mi felvonulásunkat betiltották, az antifasiszták másnap nyugodtan végigmasírozhattak a belvárosban. A belvárosban, ahol aznap minden sarkon rendőrök posztoltak és folyamatosan igazoltatták és tartóztatták fel a közülünk valókat. Voltak akiket egy órán belül ötször is. De még egy kicsit vissza a péntek estéhez. Hazánkat a színpadon a Dixie Freedom Fighters képviselte, akiknek a rossz hírek ellenére azért sikerült remek hangulatot varázsolni.
A másik fellépő Phil lett volna, de Ő az említett okból kifolyólag sajnos nem tudott jelen lenni. Egy svéd bajtársunk még magához ragadta a gitárt és ugyan nem készült arra, hogy aznap színpadra lép, de néhány dallal azért Ő is megörvendeztette a közönséget.
Másnap délután még a megemlékezés előtt egy kis városnézésre indultunk egy bolgár, egy francia és egy amerikai bajtársunk társaságában. A hatalmas rendőri jelenlét ellenére sikerült az antifa felvonulás útvonalára „tévednünk” és meglepetésünkre a rendőrök engedtek is minket egy egész hosszú, mintegy 100-150 méteres szakaszon a patkány invázió előtt haladni. Ez az „engedékenység” persze csak addig tartott mígnem egy térre érkezve próbáltuk bevárni őket és közelebb kerülni hozzájuk. Ekkor már kiszúrt minket két, láthatóan civil ruhás hatósági személy is, majd egy kisebb egyenruhás osztag mintegy 50 méterrel hátrébb szorította négy fős társaságunkat, ahol ismét egy igazoltatásban lehetett részünk. Ám ezalatt, még ha csak távolabbról is, de szemügyre vehettük a nagyjából 150 főt számláló csürhét. A legszánalmasabb talán az a felvonuló volt, aki egy nyakába akasztott táblán Lukov gyilkosának, Violeta Yakovának a képét hurcolta, mellette a felirattal „Légy olyan, mint Ő”.
A már említett kettős mérce itt is működött, hiszen a törvényi tiltás ellenére az antifák közül többen is retorzió nélkül takarhatták el arcukat, míg minket az igazoltatás után azzal is akadályoztak szabadságunkban, hogy csak egy meghatározott útvonalon hagyhattuk el a helyszínt, annak ellenére, hogy nem követtünk el semmi törvénybe ütközőt.
18:00 órára volt meghirdetve a találkozó a megemlékezés helyszínén, ami nem máshol, mint Lukov hadnagy egykori lakásánál volt. A ház falán a Bolgár Nemzeti Unió jóvoltából emléktábla található.
Miután a számunkra kijelölt területen a rendezők sorokba rendezték a megemlékezőket, mindenki egy fáklyát kapott. A rendezvény alatt a több száz lobogó láng nagyon emelkedett hangulatot teremtett.
A szónoklatok sorát Plamen Dimitrov kezdte, aki a BNS szófiai vezetője. Beszédében ismertette a hatalom által teremtett helyzetet, ami a felvonulás betiltásához vezetett, azt, hogy több német és svéd bajtársat tartóztattak fel németországi reptereken, akik a megemlékezésre tartottak. Mindez része annak az ellenük irányuló elnyomásnak, amely azután kezdődött, hogy tavaly pont Bulgáriában megalakult az az Európa Erőd Szövetség, amelynek a Légió Hungária is aktív tagja.
Őt Csirke Gergely, Mozgalmunk vezetőségi tagja követte. Beszéde így hangzott:
„Bajtársak!
Nagy megtiszteltetés és öröm számomra, hogy ma itt állhatok és mozgalmunk a Légió Hungária nevében szólhatok hozzátok. Sok minden történt az elmúlt két hét során. Budapesten európai nacionalisták közösen sorakoztunk fel, hogy megemlékezzünk hőseinkről, akik annak idején a végsőkig kitartottak hazájuk és egyúttal Európa védelmében, majd inkább a biztos halált választva kitörtek, minthogy megbecstelenülve, katonai esküjükhöz méltatlanul végezzék be életüket. Ma itt állunk Szófiában, ismét együtt, Európa igaz hazafiai. Sorra érkeztek hozzánk a hírek az itteni eseményekről, arról, hogy bizonyos erők, mindent megpróbálnak megtenni azért, hogy ezt a menetet megakadályozzák és bolgár bajtársainkat ellehetetlenítsék. Ugyan ezen erők munkálkodnak ellenünk Magyarországon, Németországban és szerte Európában. Meg akarják tiltani, hogy megemlékezhessünk hőseinkről, hogy büszkék lehessünk rájuk, nemzetünkre, azokra az értékekre, amiket ők hagytak ránk örökül, és hogy mindezt büszkén hirdessük a világnak. El kell, hogy mondjam, hogy mi nem hagyjuk magunkat. Minket annál sokkal magasabb eszmék vezérelnek, mint az ők pillanatnyi politikai haszonszerzésüknek a reménye. Ennek az ékes bizonyítéka az is, hogy ma itt állunk. És ezért hatalmas köszönet és tisztelet jár Nektek, bolgár hazafiaknak! Megölhetnek egy embert, de az eszmét nem ölhetik meg! Betilthatnak egy szervezetet, de az igazságnak soha nem fognak tudni az útjába állni! Dicsőség a hősöknek! Éljen Bulgária, éljen az Európa Erőd Szövetség!”
Csatlakozz közösségünkhöz, légy része a küzdelemnek Te is! - info@legiohungaria.org
Szövetségünknek még két külföldi tagja szólalt fel, elsőként Pierre-Marie Bonnea a francia Les Nationalistes, valamint Matthias Deyda a német Die Rechte képviseletében.
Őket aztán a szintén helyi Alexander Petrev követte, aki a Fehér Front ifjúsági szervezet nevében szólt az egybegyűltekhez, majd végül Zvezdomir Andronov, a Bolgár Nemzeti Unió vezetője lépett a mikrofonhoz. Ő először Lukov hadnagyról beszélt és annak szellemi örökségéről, majd felhívta a figyelmet arra, hogy a kommunisták a szovjet megszállást követően abban a tévhitben éltek, hogy egyszer és mindenkorra leszámoltak a bolgár nacionalizmussal, ám az túlélte az elnyomás éveit és új erőre kapott, ahogyan túl fogja élni ezt az új liberális diktatúrát is, és érvényre fogja juttatni akaratát.
Ezután a nagyjából 300 fős tömeg magasba tartotta a fáklyákat és perceken keresztül hangosan skandálta Lukov Hristo hadnagy nevét, majd lezárásként a résztvevő szervezetek és civil személyek helyezték el koszorúikat és virágaikat a ház falán található emléktáblánál.
Bajtársaink a Die Rechte-ből pedig egy feliratot feszítettek ki, ezzel tudatva megtántoríthatatlan elszántságukról a német kormányt és mintegy szolidaritást vállalva azokkal, akiket a hétvégén feltartóztattak a határon: Kiutazási tilalom? Nem nekünk!
Ezúton szeretnénk még egyszer megköszönni bolgár Bajtársainknak, hogy a feléjük irányuló elnyomás ellenére is egy ilyen tiszteletteljes és megindító megemlékezést szerveztek! Továbbá az egész hétvége alatt tanúsított vendégszeretetüket!
Légió Hungária
