Beszámoló a VI. Vitéz Sándor János Emléktúráról
A munkanappá átminősített szombat, valamint a tömegközlekedés hóhelyzettel magyarázott letérdelése egyaránt negatívan befolyásolták az immáron hatodik alkalommal megrendezésre kerülő vit. Sándor János Emléktúra résztvevőinek létszámát.
A megjelentek kedvét viszont nem olyan könnyű dolog megtörni, hiszen közülük a legfiatalabb túrázó is immáron harmadik alkalommal vágott neki a távnak. A maroknyi csapat tehát immáron összeszokott közösségként állta a kihívásokat.
Ahogyan arra számítani lehetett, a startot követően befutott a helyi rendőrkapitányság egyik alezredesének telefonhívása. Több évre visszatekintő protokoll már ez, melynek során a főtiszt most is korrekt hangnemben érdeklődött a nap részleteiről.
Miután megkapta a létszámra és útvonalra vonatkozó kellő tájékoztatást, kellemes napot és jó túrázást kívánt, a mieink számára ugyanakkor néhány kérdés nyitva maradt. (Ezek kifejtése azonban szétfeszítené ezen beszámoló szűkös kereteit, így azokat inkább a Nyájas Olvasó fantáziájára bízzuk.)
A végre igazi télies hideg valamint 20-25 cm-s szűz hó egyaránt fokozták az emléktúra hitelességét, mindezt mégis a névadó nemrég fellelt nyughelyének felkeresése koronázta meg. A síremléknél lezajlott a "vagyunk!" rítus, vit. Sándor János életútjának rövid ismertetése, valamint az emlékezés mécseseinek és koszorújának elhelyezése.
Az eseményke forgatagát ugyanakkor növelte, hogy a szervezői-házigazdai feladatokat ellátó Szolnok megyei divíziónak az utolsó előtti percben kellett új helyszínt találnia az immáron szintén hagyományossá vált közös étkezés elköltésére.
Bő lére eresztett ismertető helyett elárulhatjuk: minden kihívást sikerült legionáriushoz és bajtársi közösséghez méltó módon teljesíteni.
Légió Hungária
