A Hűség napjára emlékezett Mozgalmunk - képgalériás beszámoló
Idén már a harmadik alkalommal a Lőverekben található Rongyos Gárda emlékműhöz hívott Mozgalmunk nyugat-magyarországi divíziója december második hétvégéjén. December 14. a Hűség Napja, ennek kapcsán emlékezett közel félszáz jobboldali Sopronban.
Az előző napok intenzív, régen látott havazása a környéket is hófehérré varázsolta erre a decemberi hétvégére. Mozgalmunk tagjai már korábban felmentek az emlékműhöz, hogy a környékét a hótól, amennyire lehetett, megtisztítsák, a megemlékezés megrendezésére alkalmassá tegyék. A rendezvényre közel félszázan jöttek fel a nehezen járható hegyi utakon, ők fáklyák fényeit követve sorakozhattak fel az emlékmű előtt.
A Hűség Napja
Még 2001-ben döntött úgy az akkori magyar kormány, hogy december 14. legyen Magyarországon a Hűség Napja. A dátum természetesen nem a véletlen műve, hiszen 1921. december 14-16 között tartották azt a népszavazást, amelyen Sopron és környéke dönthetett róla: Ausztria vagy Magyarország része kíván maradni? A döntés ismert, a népszavazáshoz vezető folyamatok igen fontos részéről, a Rongyos Gárda fegyveres harcairól azonban a kommunizmus éveiben, majd az azt követő időszakban sem volt ildomos beszélni. Így sokan ma már nem tudják, hogy a rongyosok harcai nélkül nem lett volna sem népszavazás, sem pedig Hűség Napja nyolcvan évvel később.
Maroknyian álltak ki a magyar ügyért
A fent említett vonatkozást emelte ki megemlékező beszédében a H.Á., a Légió Hungária aktivistája is, aki felidézte, hogy iskolai tanulmányai szerint csak a diplomáciának volt köszönhető a népszavazás kiírása.
„A köztudatba is így került be, és a nemrég megjelent film ami ezzel foglalkozik, az is azt sugallja hogy igen, Trianonba kiharcolták. De ez nem így történt”
– mondta beszéde elején, hozzátéve, hogy véleménye szerint ez a népszavazás és az ahhoz vezető út a magyar történelem egyik legheroikusabb eseménye volt.
H.Á. emlékeztetett rá, hogy az I. világháborút nem katonailag vesztettük el, hanem a patkányforradalom taszította az országot belülről a szakadékba. Hozzátette, hogy a vörös terror, valamint az, hogy a románok egészen Győrig jutottak, nagyon megviselte a lakosságot, ennek ellenére mégis voltak maroknyian, akik mertek lépni és kiálltak a magyar ügyért.
„Sajnos a mai emberből ez a kötelesség tudták és hősies szemlélet hiányzik. Többségnek csak a saját jóléte és az anyagi javak számítanak. Csupán páran maradtunk kik szükség esetén mernénk lépni, hogy a történelmünket mi írjuk”
– emelte ki H.Á., aki reményét fejezte ki, hogy ha eljön az idő, akkor megmutatjuk a világnak, hogy vannak még itt Héjjas Ivánok, Prónay Pálok, vagy Maderspach Viktorok, és hogy a rongyosok szelleme még mindig él.
Vérrel kiharcolt népszavazásra emlékeztünk
A rendezvény második felszólalója K.N. volt, aki szintén Mozgalmunk tagjaként osztotta meg gondolatait a megemlékezésen megjelentekkel. Emlékeztetett, hogy a soproni népszavazás évfordulójához közeledve, azért gyűlünk össze, immáron harmadik alkalommal, hogy
„azok előtt tisztelegjünk akik a vérüket hullajtva, ennek a lehetőségét kiharcolták, a Rongyos Gárdára.”
K.N. is kiemelte az ország nehéz helyzetét, hozzátéve, hogy az idegenszívűek, – a nemzet parazitái –, a haldokló ország testén élősködtek, az emberek nyomorán híztak, gúnyos mosollyal figyelték a korona további romlását és az ország folyamatos alászállását. Mint mondta beszédében, a reménytelenség óráiban lépett színre a Héjjas Iván és Prónay Pál vezette Rongyos Gárda. Amíg a belső ellenség tovább spekulált és mulatott a budapesti bárok mélyén, addig a nemzet büszke fiai, a rongyosok, a sötét éjszakában menetelve zászlajukra tűzték a jelszót:
„Ha kell meghalunk, de Sopront nem adjuk!”
K.N. emlékeztetett, hogy az akarat diadalának ékes példái a rongyosok harci ütközetei. Kiemelte ezek közül, hogy Pinkafőnél nagyjából 20 rongyos futamított meg 200 osztrák csendőrt, míg a II. Ágfalvi csatában 450 csendőr állt szemben a 110 magyar felkelővel.
„Ezek a győzelmek, az egész nemzetet feltüzelték, visszaadták az emberek hitét, önbizalmát, büszkeségét”
– emelte ki Mozgalmunk nyugat-magyarországi divíziójának aktivistája. Emlékeztetett minden jelenlévőt, hogy a Rongyos Gárda tagjait sem kímélték azok a nyomasztó problémák, amik a kor átlagos embereit is sújtották. Ők azonban – tette hozzá – ezen gondok közepette is meghallották a nemzet hívó szavát és mindenüket hátrahagyva siettek a haza megsegítésére.
„Akik itt ma összegyűltünk, mi is küszködünk a hétköznapi emberek kellemetlenségeivel. Azonban a kispolgárokkal ellentétben, mi nem engedjük, nem engedhetjük, hogy ezek a problémák a közönyösség süppedő mocsarába taszítsanak bennünket. A mi utunk nem a kispolgáré, nem a materialista, törtető, Istentelen, önző, hontalan világpolgáré. A mi utunk, a rongyosok útja.”
– fogalmazta meg K.N., akinek a beszéde után a koszorúk elhelyezése következett.
Égjen a tűz
Az emlékmű talapzatához a Légió Hungária, a Betyársereg, a Sopron United Fanatics és az Ultras Csapod emlékező koszorúit helyezték el, majd a mécsesek következtek. A Himnusz közös eléneklése után az emlékezés és a harc tüzei lángoltak a Rongyos Gárda emlékmű mögött, soha ki nem alvó fényükkel emlékeztetve minket hazánkkal szembeni kötelességünkre.
Az este hátrelévő, kötetlenebb része Sopronban a Hangár Garden Hallban telt, ahol a Blokád, a Szergya akusztik, a Hungarica és az RPG gondoskodott a jó hangulatról szép számú közönség előtt.
Légió Hungária
